| Kedves Olvasó! Ezen a héten az idősellátás széleskörben eddig még nem érintett megközelítésére hívom fel a figyelmet. Dr. Takács István kezdett el Magyarországon elsőként foglalkozni a geronto-pszichopedagógiával. E figyelemfelhívó írás jelentőségét az is emeli, hogy a pszichopedagógus-képzés 50 éve indult el a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. |
 |
| Gondolatok a geronto pszichopedagógiáról… A WHO már 2002-ben felhívta az idősellátással foglalkozó szakmák és a politikai döntéshozók figyelmét arra, hogy az idős emberek elszigetelődése, társadalmi kirekesztettsége, a depriváció, a szegénység mind olyan jelenségek, amelyekre a társadalmaknak a világon mindenütt választ kell adniuk (Gyurkó, 2008). Nincs ez a jelenség másként Magyarországon sem – sőt… Vélelmezhető, hogy idősbödő társadalmunk jelentős részét érinti mindaz, amit a WHO megfogalmazott. A gyógypedagógusképzésben evidenciának számít, hogy tudományterületünk a teljes emberi életet átfogóan érez felelősséget – mindez azonban jórészt teória és nem praxis: a gyógypedagógus-képzés tartalmi elemzése is egyértelműsíti, hogy az időskori fogyatékosság többnyire egy határterületi probléma, nem túlzottan szofisztikált oktatóanyaggal, kidolgozottsággal. A tényleges gyógypedagógiai munkának sincs spektrumában az idősellátás. Pedig az életútvégi időszak jócskán adna feladatot a gyógypedagógiának, agyógypedagógusoknak. A pszichopedagógia sem kivétel ez alól: a viselkedési mintázatok sajátosságai, nevezzük nevén az időskori devianciák, zavarok, az énfunkciók, a társaskapcsolati nehézségek (Tényi, 2014) komoly életminőségromlást hoz/hat/nak az idősek – és persze környezetük számára is. Magyarországon gyakorlatilag nincs kultúrája és/vagy az ellehetetlenülés környékén van a családi ápolás intézménye. Pedig ez az ellátási forma intézményes ellátás – példaként geronto- pszichopedagógiai támogatással – sikeresen ellensúlyozhatná az időskori elváltozásokat. Kötetünk tanulmánya (lásd ITT) kísérletet tesz arra, hogy körvonalazza a gyógypedagógiai palettáról még hiányzó ellátási koncepciót, a geronto-pszichopedagógia elméletét, gyakorlatát. Felhasznált irodalom: Gyurkó Szilvia (2008): Idősbántalmazás a családon belül. In: Feuer Mária szerk.: A családsegítés elmélete és gyakorlata. Akadémiai Kiadó, Budapest Tényi Tamás (2014): A személyiségzavarok és gyógyszeres kezelésük időskorban. In: Boga Bálint szerk.: Idősgondozási kézikönyv. Geriáter Servise Kiadó, Budapest |
